menü

Rough-legged Buzzard
Buteo lagopus
Accipitridae család fajai

3. napt. év

Die äußeren Handschwingen des Rauhfußbussards sind größtenteils weiß gefärbt mit einer schwarzenbraunen Spitze beginnend mit der Innenfahnenverengung und zur Außenfahne proximal zulaufend. Diese Schwingen können als einzelne Mauserfedern in manchen Fällen nicht von denen eines Mäusebussards unterschieden werden, da sich noch keine charakteristische Zeichnung erkennen lässt. Tendentiell kann jedoch gesagt werden, dass der nicht verengte Teil der Außenfahne beim Rauhfußbussard größtenteils grau-weiß bis braun-weiß gefärbt ist, beim Mäusebussard jedoch mittel bis dunkelbraun. Die inneren Handschwingen sind zur Spitze hin graubraun gefärbt und besitzen breite, deutliche im Gegensatz zum Mäusebussard verzerrtere Querbinden. Die Innenfahne ist meist großflächig weiß aufgehellt. Die Armschwingen besitzen eine dunkelbraune Außenfahne, schwarzbraune Querbinden und in der Regel weit aufgehellte Innenfahnen mit wenig Bänderung. Es kann durch die große Variationsbreite des Mäusebussards zu Ähnlichkeiten kommen, meist ist der Rauhfußbussard jedoch etwas weißer und besitzt weniger Bänder in den Armschwingen. Die Bänderung der Handschwingen kann auch vom Kiel aus keilförmig verlaufen und dem Rotmilan sehr ähneln, jedoch ohne rötliche Farbtöne.

Die Steuerfedern sind zum größten Teil weiß gefärbt mit einer schwarzbraunen Subterminalbinde und einer graubraunen bis rotbraunen Spitze. Unter der Querbinde verläuft das Braun zur Spule hin ins Weiße. Die Steuerfedern können deutliche, bis satt schwarze Querbinden besitzen, blass braune, verzerrte, teils zu Flecken zerrissene oder auch gar keine. Immature Vögel zeigen meist noch undeutlichere, blassere Querbinden als adulte Vögel.

Die Handschwingen H6-H9 besitzen eine partielle Verengung der Außenfahne. Die H10 ist vollständig verengt. Längste Handschwinge ist die H6 oder H7. Der Gefiederaufbau ist in diesem Sinne also identisch zum Mäusebussard.

toll száma leghosszabb
elsődleges 10 szárnyanként 356.0 - 378.3mm n=5
E7 (80%) E6 (20%)
másodlagos 15 szárnyanként 227.0 - 241.1mm n=5
M2 (20%) M1 (80%)
repülés 12
231.5 - 260.3mm n=4
R5 (25%) R2 (50%) R3 (25%)
mérési adatokhoz tartozó annotációk

egyedek száma n

A leghosszabb toll mérésének statisztikáihoz csak a legnagyobb tollal rendelkező madarak adatait használjuk fel. Egy törött, hiányzó vagy növekvő toll, amely potenciálisan a leghosszabb is lehet, kizárja az egyedet a mérésből. Hasonlóképpen, a hibridek nem szerepelnek a statisztikában. A különböző korú (pl. fiatal és kifejlett harkályok), nemű (pl. hím és nőstény karvalyok) és alfajok azonban egyenlő arányban szerepelnek az ábrán, és ezért nagyon széles variációs tartományhoz vezethetnek. Minél nagyobb a mért egyedek száma, annál pontosabb a variációs tartomány. Az egy vagy csak néhány madárból álló nagyon kis adatsorok csak hozzávetőleges eredményekhez vezetnek.

mérési módszer

A tollakat digitálisan mérik szkenneléssel. A méréshez a tollak hasi görbületét kiegyenesítik, a faroki görbületet nem! A méréseket a tollcséve kezdetétől a toll legnagyobb kiterjedéséig végzik. Ennek nem mindig kell a tollszárnak lennie, hanem a zászlók is lehetnek (pl. sármányok esetében). A különleges jellemzőket, például a viaszos lemezkék a csonttollún, kihagyják a mérésből.

százalékok

Az egyes tollak százalékos aránya, pl. P5, azt jelzi, hogy az egyes tollak közül melyik a leghosszabb a maga nemében. Ezt az információt mindig a mért madarak teljes számával együtt kell figyelembe venni. Az öt egyedre vonatkozó 100% jelzés nem garantálja, hogy ez a toll valóban mindig a leghosszabb.

ad. hím
juv. nőstény
minta galéria

ország allokációk

Hawks, eagles and old world vultures

eloszlás

védelmi státusz

  • CITES
    függelék 2
  • Regulation (EG) Nr. 865/2006
    függelék A
  • Német Szövetségi Természetvédelmi Törvény §44
    fokozottan védett
  • vadászati törvényben listázva